Egyre több család találja magát szembe azzal a problémával, hogy nem tud gondoskodni szeretett idős hozzátartozójáról, mert
- állandó felügyeletet igényel
- rendszeres gyógyszerszedését nem tudja megoldani, ellenőrizni
- egyedül él
- nem tudja egyedül ellátni magát (nem tud évszaknak megfelelően felöltözni, főzni, mosni, tisztálkodni…stb.)
Mit tehet ilyenkor a hozzátartozó?
Nehéz szívvel, összezavarodva, hogy vajon jó döntést hoz-e, de idősek otthonát keres. Amikor pedig elindul benne, akkor látja, hogy nem is olyan egyszerű ez a dolog… Sem az ügyintézés, sem a lelki része.
Azonban szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy igenis van a helyzet és egészségi állapot, hogy az idősek otthona a megfelelő megoldás. Természetesen, mint mindennek, vannak előnyei és hátrányai.
Legyünk túl először a hátrányokon.
Lelkileg nem egyszerű sem az elhelyezésre kerülő személy számára, sem a hozzátartozó számára. Az otthonba kerülő idősnek a legnagyobb törést az jelent, hogy elkerül az édes otthonból, abból a házból, lakásból, amit több évtizednyi nehéz munka árán otthonná varázsolt, ahol a gyerekeket felnevelte, amit lehet most már sohasem láthat. Ez az első törés. Megválni az édes otthontól, a megszokott környezettől, a saját kis tárgyaktól, a kellemes emlékektől. A második törés, hogy az idős személy szembesül betegsége véglegességéről (ha megfelelő a mentális állapota). Addig is gondol már a halálra, az elmúlásra, de a költözés még inkább szembesíti elesettségével és mulandóságával. Sok-sok türelemmel és kitüntetett figyelemmel kell erősíteni az idős embert.
Nézzük az előnyöket:
- 0-24 órás felügyelet
- rendszeres orvosi ellenőrzés
- megfelelő gyógyszerezés
- napi ötszöri étkezés
- mentális gondozás
- közösségi élmények
Amit mindenképpen érdemes szem előtt és a szívben tartani hozzátartozói szemszögből, az a szeretetteljes lelki támogatás. Azaz az odafigyelés, meghallgatás, kellő határozottsággal.
Beköltözés után meg kell szokni az intézmény rendszerét, meg kell ismerni a szokásokat és a házirendet. Az otthonokban mindennek megszabott ideje van, ami egyrészről jó, mert kiszámíthatóvá teszi a napot/hetet, másrészről az elején biztosan nehéz átállni a reggeli ébresztőre, a 12 órai ebédre, a pelenkázási időre és még sorolhatnám.
Az első három hetet ún. befogadási időszakként definiálhatjuk, ezalatt történik a beilleszkedés, a készségfelmérés, érdeklődési kör megismerése, körülbelül ennyi idő kell, hogy a beköltöző megismerje és megszokja az adott rendszert. A hozzátartozó készüljön fel, hogy ebben az időszakban sok negatívat fog hallani az intézményről, amiket mindenképpen meg kell hallgatni, figyelembe kell venni, de tudni kell szelektálni is!
Készüljünk fel, hogy biztosan nem tudunk minden problémát megoldani és az intézmény sem, lehetetlenség minden igényt kielégíteni, de amikor meglátogatjuk szeretett hozzátartozónkat, töltsünk vele minőségi időt, fogjuk meg a kezét, üljünk ki az udvarra és elevenítsük fel a régi, szép emlékeket, amiket átélt, akár képek segítségével is.
TIPP: Legyünk türelmesek és szeretetteljesek!
