Az ünnepek, így a karácsony is a családról is szól. Járunk házról-házra ünnepet köszönteni, összegyűlünk a karácsonyfa alatt, ajándékozunk, finomakat eszünk - együtt. Biztosan mindenkinek van már egy jól bejáratott tradíciója, miként telik el a szent ünnep.

Igen ám, de sokan vannak egyedül. Megözvegyültek, a gyerekek messze laknak, vagy olyan élethelyzetbe kerültek, hogy egyedül élnek és nincsenek már szeretteik, esetleg vannak távoli unokatestvérek, de velük nem olyan a kapcsolat, hogy a Szentestét együtt lehetne tölteni. Mennyi különböző életút van és talán sokszor nem is gondolunk bele, hogy ki milyen érzésekkel és problémákkal küzd.

Igaz az a közhely, hogy az ember társas lény. Létfontosságú, vagy írhatnám lélekfontosságúnak is, hogy megosszuk egymással örömünket, bánatunkat, jeles eseményeknél és a hétköznapok szürkeségében is. 

Mit tegyünk, hogy ne érezzük magunkat egyedül karácsonykor?

1. Legyünk nyitottak embertársaink felé!

Tudom, hogy barátkozni nem könnyű. Megbízni valakiben, esetleg sok csalódás után, de megéri. Az adventi időszak remek lehetőség arra, hogy az ember kapcsolatokat építsen, a sok-sok program mind segítségünkre van.

2. Keressünk sorstársakat!

Első olvasatra talán nehéznek tűnik, pedig véleményem szerint egyszerűbb, mint gondolnánk. Nagyon sokan járnak hasonló cipőben, de ezek akkor derülnek ki, ha kellően nyitottak vagyunk, ahogy az első pontnál írtam, illetve kellően őszinték. Félre ne értsen senki. Nem arra gondolok, hogy minden szembejövőre rá kell zúdítani életem történetét. Megfelelő kommunikáció által egyébként hamar kiderülnek a közös pontok. Figyeljünk egymásra.

3. Menjünk el ünnepi istentiszteletre, misére!

Mindannyiunk közelében van egy kis templom vagy gyülekezeti terem. Karácsony Jézus Krisztus születésének a napja, emlékezzünk meg erről közösségben is. Jó meghallgatni karácsony történetét, átélni a meghittséget, a melegséget és közben hálát adni a megélt örömökért és nehézségekért.
Aztán ki tudja? Még lehet sorstársa is akadunk ott...