Az időskor krízise általában a 60. életév után következik be, természetesen nem csupán a naptári éveket kell figyelembe venni; hanem a biológiai, szociális és pszichológiai jellemzők is szerepet játszanak. Az időskor első kríziseként a nyugdíjazást, a munkaerőpiacról való kikerülést említhetjük.

Mit is jelent a krízis?

A krízis egy görög eredetű szó, amely fordulatot, ill. válságot jelent.
Caplan megfogalmazása szerint a krízishelyzet
„egy olyan lélektanilag kritikus szituáció,
amely a személy számára érzelmileg hangsúlyos,
kiemelten fontos az adott időszakban,
semmiképpen sem elkerülhető,
az egyén kénytelen szembenézni vele,
minden figyelme és erőfeszítése a megoldásra irányul,
de a szokásos problémamegoldó eszközökkel az illető számára nem leküzdhető.”

Kétféle krízist különböztethetünk meg, az egyik a normatív krízis, a másik az ún. akcidentális krízis.

A normatív vagy más néven fejlődési krízis, amely Erikson nevéhez kötődik, aki ún. pszichoszociális szakaszokra bontotta az emberi lét fejlődését, ezzel kifejezve, hogy minden szakaszváltásnál valami új következik be, valami fordulat, ahol az egyén eddig nem ismert feladatokkal, konfliktusokkal találkozik, és amelyekhez új megküzdési stratégia is szükségeltetik. A fejlődési krízisek alól senki sem kivétel, és ahogy az elnevezés is utal rá a lényege a fejlődés. 

A másik az ún. akcidentális krízis, vagyis a véletlenszerű krízisek előre ki nem számítható, váratlanul bekövetkező eseményt jelent, amely központjában a tárgyvesztés áll. Ide sorolhatóak a természeti katasztrófák, munkahelyvesztés, balesetek, haláleset, stb.
A krízisek halmozódhatnak.

Tulajdonképpen egy krízishelyzetnek kétféle kimenetele lehetséges.
1. Az ideális, a cél, hogy az egyén személyiségében, konfliktuskezelésében, önismeretben erősödjön. Ez a pozitív kimenetel.
2. Amely negatív irányba hat, ugyanis ezekben a fordulópontokban az egyén sérülékenyebb a változásokkal szemben.