Az előző írásban ismertettem a krízis fogalmát, típusait és érintettem röviden a kimenetelét is, amit most szeretnék részletesebben kibontani.

A normatív krízisen, vagy más néven a fejlődési krízisen az ember minden életszakaszon átmegy. Olyankor rá kell döbbennie, hogy valami megváltozott, valami már nem úgy működik, mint eddig, a megszokott módon. A régit el kell engedni, az új dolgokat pedig meg kell tanulni. Sok ember nehezen éli meg a változásokat, legyen az pozitív vagy negatív irányú voltozás, mivel ilyenkor az egyén valamit elveszített. Az ismerős terepről egy ismeretlenbe csöppen. 

Tulajdonképpen egy krízishelyzetnek kétféle kimenetele lehetséges.
+ Az ideális, a cél, hogy az egyén személyiségében, konfliktuskezelésében, önismeretben erősödjön. Ez a pozitív kimenetel.
Melyik dolgon van itt a hangsúly?
A fejlődésen!


- Amely negatív irányba hat, ugyanis ezekben a fordulópontokban az egyén sérülékenyebb a változásokkal szemben. Ilyenkor az ember úgy érzi, hogy nem fejlődik, megreked, gyakran előfordulhat a befelé fordulás, a depresszió és az elmagányosodás.